Reggel az ébresztő
hangjára keltem. JiYong csukott szemmel
felkelt és nem épp boldog fejjel szintén
csukott szemmel tette meg a fürdőszobáig lévő utat. Felültem és nagyot ásítottam, kevés volt ez
az alvás, de ezt az estét minden nap megismételném, francba az alvással. Felálltam és meztelenül a szekrény felé
vettem az irányt. Kicsit kutrálltam mire megtaláltam azt a kinyúlt pólóját
ami az egyik videóban rajta volt.
Felhúztam és a konyhába csoszogtam. Kicsit elszégyelltem magamat
amikor beléptem a konyhába. Az összes tegnapi ruhánk a földön hevert.
Lehajoltam a ruhámért, JiYong alsónadrágjáért és a melltartómért. Szépen leterítettem
őket egy székre és felnyúltam egy pohárért a polcra. A pólóm úgy jött velem ahogyan a kezemet nyújtottam,
fenekemet már alig takarta a textil darab mikor JiYong a konyhába lépett
és nekem simult.
-Miért csinálod ezt velem? Nem volt elég a tegnapi?-
kérdezte és kezeivel végigsimított csupaszt lábam között. Lentről húzta átt a combomon a kezeit egészen fel
a fenekemig. – Nagyon jó volt, de nem akarok egész nap álló farokkal
melózni . Ugye érted?- nyomott egy puszit az arcomra.
-Igen. És te csinálod ezt velem.- döntöttem hátra a fejemet
.
Alsó fele nekem simult, sajnos már alsónadrág volt rajta, de
még így is éreztem éledező tagját.
Tonhalat reggeliztünk pirított kenyérrel és vajjal. Majd
előkotortam egy alsónadrágot és egy
torna nadrágot és magamra húztam.
Az elkészített ruháim az ágyon voltak összerakva és a bugyim volt felül.
JiYong bejött a szobába és rögtön zsebre rakta.
-Nemár. Az a kedvencem.- durciztam.
-Már nekem is! Indulhatunk?- szemügyre vett.- Hmm.
Remélem nem azért vetted fel a ruháimat,
hogy valakinek eladd és meggazdagodj belőle.- nevetgélt.
-Nem, nem azért. Azért vagyok most itt, hogy tégedet adjalak
el.- vágtam vissza.
-De drága vagy. Azért
vagy velem, hogy eladj.-nevetett rajta és hátulról átkarolt.
-Veled vagyok?- néztem rá kérdőn, de közben édesen
mosolyogtam.
-Szeretném. – nyomott egy puszit a homlokomra.- Lennél
a barátnőm?- vette elő a legédesebb mosolyát és várta a válaszomat.
-Igen.- fordultam meg és
átölelve puszit nyomtam a szájára.- De van egy kis baj.- nevettem
aggódva.
-Mi az ?
-Azt sem tudod, hogy hány éves vagyok és hol lakok.-néztem
rá komolyan.
-Elárulod? – mosolygott.
-Tizen hét vagyok, de novemberbe leszek tizennyolc.
-Fú, hát ez tényleg baj. Én... igazán sajnálom, hogy...
belerángattalak ebbe. Én...
-Nem, nem! Ne is gondolj ilyenekre! Én is akartam és nagyon
kedvellek. Akarom, akarok a barátnőd lenni.
-Én is nagyon akarlak. De... ha ezt a média megtudja...
Végünk. Hamis igazolványt kell neked szerezni.- mosolygott le rám és két kezébe
fogta az arcomat.- Elintézem a főnökkel. Adiig is ha valaki kérdezné akkor
te huszonegy éves vagy.
-Értem.- mosolyogtam és hagytam, hogy megcsókoljon.
Az utat kerülőutakon tettük meg és végig beszélgettünk.
Kíváncsi voltam, hogy mi bajunk lehet abból ha kiderül a valódi korom.
-Mivel még tanulsz és nem vagy felnőtt korú azaz tizenkilenc
éves...
-Nálunk a felnőttkor tizennyolctól kezdődik.- vágtam a szavába.
-Nálatok... Nos, de itt fel is jelenthetnek. És tudod, hogy
milyen a média...
-Jah okké. Nem kérdeztem, nem szóltam.
-Nyugi cica.- nevetett és kezét a combomra tette és
megszorította.
-Te ki akarsz készíteni?- néztem rá komolyan.
-Miért? Talán nem jó ?- nevetett és néha- néha
felém fordította a fejét.
-Hidd e lén nagyon megtudnám szokni, hogy minden este veled
legyek.- mosolyog és odahajol, hogy puszit nyomjak az arcára.
Gyors cuppanós puszit kap és már vezet is tovább. A szálloda előtti kis parkolóban
leparkol és csókokkal borít él.
-Nagyon köszönöm az estét. És ezt.- előhúzta a nadrágja
zsebéből a tangabugyimat és meglóbálta előttem.
-Nemár.- csaptam nevetve a vállára.- Nem szeretnék csak
egy trófeád lenni. Ha kellek akkor csak a tiéd, meg ne próbáld megmutatni
senkinek.
-Oké.- vigyorog.- De akkor szeretném veled tölteni az
éjszakát.
Beleveszek édes mosolyába és csókra hajolok. Meg is kaptam
azt a csókot, de egy figyelmeztetést is, hogy nem válaszoltam.
-Én is szeretném veled tölteni az éjszakát.- csókoltam.
Kiszálltam az autóból és a vezető felüli oldalra sétáltam.
-Fél hétre itt vagyok érted. Szeretném, ha elmondanánk a szüleidnek.-
örültem, hogy ezt mondja.
Ellöktem magamat az autótól és egészen a szobánk ajtajáig
szaladtam.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése