Elbúcsúzás (14.rész)

Hamarabb keltem, mint ahogy az ébresztő keltett volna. A telefonomért nyúltam amit este az éjjeli szekrényre tettem. Az óra hajnali öt óra harminckét percet mutatott. Telefonomat visszatettem az éjjeli szekrényre és felültem a kényelmes ágyon. Nagyot nyújtózkodtam kinyújtva mindenemet. Szemem elé emeltem a kezemet és megdögöltem, ásítottam egyet és kikeltem az ágyból. Lassan elballagtam a fürdőszobáig és ott megmosakodtam, belebámultam a tükörbe és farkas szemet néztem saját magammal. Sötét karikák éktelenkedtek a szemeim körül, de szemem színe még mindig ugyan olyan kékes színű volt, hiába volt vörös körülötte. Levettem a kezemről egy hajgumit és azzal kötöttem ló farokba a hajamat. A fürdőszobából kilépve lekapcsoltam a villanyt és becsuktam az ajtót. Az ablakhoz léptem és félrehúztam a sötétítőket, a nap még ébredezett így nem volt teljesen világos. Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő és visszafeküdtem JiYong mellé.

-Hány óra van?- nyöszörögte mellettem.

-Nemsokára hat.

-Miért nem alszol?- karolt át csukott szemmel és a nyakam hajlatába fúrta a fejét.

-Nem tudok. Nincs kedvem. Ma megyünk haza. – mondtam és közben a falat néztem.

-Ne.-kezdett el szenvedni és közben nevetett.

-De.- nevettem vele.

-Akkor minek alszunk?  Csináljunk reggelit.- támaszkodott meg és felnyomta magát az ágyon.

-Harapjunk valamit.- mosolyogtam és kikeltem az ágyból.

A konyhában csak felmelegítettem a vizet még JiYong  felöltözött és két tálba beletettem az instant levesünket, majd leöntöttem forró vízzel. Egymás mellett foglaltunk helyet az asztalnál és pálcákkal ettük meg a levesünket. A finom forró tészta felkészített a hazarepülésre, de még így is letört a hazarepülés gondolata. Pedig már nagyon hiányoztak a háziállataim.

-Min gondolkozol?- kérdezte.

-Az állatkáimon.- mosolyogtam rá.

-Milyen állatod van?- csodálkozott.

-Egy kígyóm Amy és egy patkányom Haru. Nagyon hiányoznak már.

-Aha.  Elhiszem, ha el kell utaznom nekem is nagyon hiányzik Gaho.

-Én is szeretnék majd egy kiskutyát, majd ha kijárom a középiskolát és Kanadában felvesznek  a Vencoucver-ben lévő építészeti főiskolára.- ábrándoztam.

-Milyen kutyát szeretnél.- nézett rám.

-Husky, vagy bármilyent csak aranyos legyen. –mosolyogtam.- Mutasd a tányérodat, elmosogatok.

Mosogatás után kézen fogva kimentünk a kertbe és fél órán keresztül csak beszélgettünk. Mikor eljött az idő, beültünk az autóba és elvitt a szállodáig, ott megbeszéltük, hogy értem jön és ő visz ki a reptérre.

-Sietek.

A lépcsőket hassznállva felsiettem a szobánkig, rövid kopogtatás után ajtót nyitottak. Átöltöztem, egy sima fekete pulóvert és egy feszes fekete farmert vettem fel, szintén fekete kardigánnal, a cipőm pedig egy sötétsürbe tíz lyukú bakancs volt. Szépen rendbe tettem a ruháimat, cuccaimat, mindent elpakoltam a bőröndömbe és az előszobába tettem.  Egy hajkefével végigszántottam a hajamon, majd laza kontyba fogtam, elöl hagytam, hogy két tincs rakoncátlanul lógjon.  Pakolás után lementünk reggelizni és kijelentkezni. Megköszöntük  a finom reggeliket, ebédeket és vacsorákat, majd  felmentünk a szobába és vártuk, hogy délután egy óra legyen és kimehessünk a reptérre. Átmentem az anyuék szobájába és elmondtam nekik, hogy én nem velük megyek ki a reptérre, hanem visznek mert megismerkedtem valakivel. Nem nagyon akarták engedni, de végül nagy nehezen beleegyeztek és elengedtek. Visszafelé a szobába jelzett a mobilom, hogy kakotalkon valaki keres. Elővettem a mobilomat és megnéztem ki az.  Szerelmem, jelzete a mobil. Elolvastam az üzenetet:         „ Szia, én vagyok az JiYong. A parkolóban várlak.“ Csodálkozva bámultam a telefonomat, néztem az üzenetet.

-A reptéren találkozunk!- kiáltottam a szobában lévőknek.

Zsebembe süllyesztettem a mobilomat és lerohantam a lépcsőn, odamentem a portás nőhöz és megköszöntem, hogy itt lehettem. Elköszöntem és kisétáltam a parkolóba. A sok egyszerű autó között megtaláltam azt az egyet amely csak énrám várt.  Beszálltam az autóba és a sofőr nyakába borultam. 

-Mintha ezer éve nem láttalak volna!- ütöttem játékosan a combjára.

-Igen, igen, hány óra is telt el az utolsó találkozásunk óta?- nevetett velem JiYong.- Kérsz teát?

-Igeee.

Megálltunk egy tea ház előtt és befutottam kávét és teát venni. Elhajtottunk egy parkba nem messze a repülőtérről . Ültünk az autóba és beszélgettünk, arról, hogy mit fogunk  csinálni ha már én is otthon leszek.

-Csak őszintén... Ha már nem bírod, kérlek szólj előtte nekem.- kérlel.

-Ugyan kérlek. Hamarabb halok meg mint ahogy találok mifelénk egy normális pasit.- nevettem és puszit nyomtam az arcára.- Nyugodj meg, nálad jobbat ha keresnék akkor se találnék. Felénk csak idegesítő, megunható, ronda és gyerekes fiúk vannak.- csókolom a száját.

-Kedvellek.-néz mélyen a szemembe.

-Én is.- mosolyogtam rá.

-Menned kell, nemsokára felszáll a gép. Kérlek vigyázz magadra és majd gyere vissza, írj, hívj üzenj. A hamis papírjaidat majd elküldjük postán. – mondja és utoljára egy szenvedélye csókot ad.

Nemszólltam csak kiszálltam az autóból és onnantól üres fejjel sétáltam a reptérig, ott megtaláltam a családomat és minden felkészült a hazarepülésre. A gépen hamar elaludtam és az átszállásig fel sem keltem.

Utolsó éjszaka (12.rész)

Halk kopogást hallottam a szobánk ajtaján. Felálltam az ablak elől és ajtót nyitottam.

-Elnézést kérek a zavarásért. A fiatal úr keresi magát. Megkért, hogy ne telefonáljak.

-Igen, tudom, és nagyon szépen köszönöm.- hajoltam meg illedelmesen, telefonomat felvettem és lerohantam a lépcsőn.

JiYong lent várt a porta előtt,lassan mosolyogva megfordult  mikor meghallotta a cipőm csattogásának a hangját.  Odasétált az ajtóhoz és mikor én is odaértem csak kézen ragadott és kisétáltunk a parkolóba.  Illedelmesen ajtót nyitott, majd ő is beszállt és csókra hajolt.

-Annyira hosszú volt a nap. El sem tudod képzeli.- panaszkodott és beindította a csodaszép luxusautóját.

-Nekem jó volt. Lehetett volna még hosszabb, bár nagyon fájnak a lábaim... Kijárkálltam egy egész életre.- nevettem

-Merre voltatok?- nézett felém.

-Lotte world. Csodaszép.- az ablakon kifélé nézve álmodoztam, hogy visszamegyünk egy kis esti szórakozásra.

-Aha. A fiúk már nálam vannak. Reméllem nem baj. A fiúk szeretnék, hogy ha megnéznén egy filmet vagy valamit, de együtt legyünk. Nekik is hiányozni fogsz, nagyon. – tette kezét a combomra.- Itt is vagyunk.- parkolt le a ház előtt.

-Na végre, hogy megérkeztetek.- jött ki Seungri és kezei közé zárt amint kiléptem az autóból.

-Én is örülök.- nevettem és áttöleltem.

-A többiek már csináltak rágnivalót és inni. Siessünk.

Minden úgy volt ahogyan azt Seungri mondta. A rágnivalók a kisasztalra kikészítve, málnák és pezsgő.

-Ünneplünk valamit?-kérdezte JiYong.

-Mindent.- nevetett Daesung.

-Hova ülünk le?- nézett rám GD.

-Ahová szeretnél.- mosolyogtam rá.

-Oké. – mondta és leült.

Egy kényelmes, öblös és nagy fotelt választott magának, én pedig  a fiúk közé ültem.

-Nemár, ülj az ölébe, nemlátod mennyire szeretné?- nevet és bököd jobboldalról Seungri.

-De aztán jók legyetek.- mondja Taeyang mikor felálltam.

-Akkor fölösleges odaülnöm.- nevettem és visszaültem a fiúk közé telefonomat meg az asztalra tettem.

Hangos nevetés és tapsvihar dicsérte válaszomat, így felálltam és JiYong ölébe ültem, aprócska csókot adtam a szájára.

-Nézzük már!- kiáltott Top.

Elindítottuk a filmet én pedig végigfeküdtem JiYongon,  a feléig bírtam, mert akkor kezdtem el nagyon álmos lenni, a szememim állandóan lecsukódtak, és másodpercekre bealudtam. Jó volt ez így, a fiúk filmet néznek én és JiYong pedig egymás ölében piheenünk.  Éppen valamilyen harci jelenet mehetett a filmben mert Seungri elkezdett magyarázni és valamilyen ütéseket hallottam, már nemnagyon érdekelt, csak az, hogy nagyon álmos vagyék és JiYong velem van.

-Oké, igyunk valamit.- hallottam meg Daesung hangját és fáradtan kinyitottam a szememet.

-Nem! Mengyünk mert  a kiscica bealudt.- hallottam ahogy Top nevet.

Éreztem ahogyan GD rízkódik alattam a nevetéstől. Kinyitottam az egyik szememet és felnéztem a fiúkra. Meg akartam mondani nekik, hogy nemvagyok kiscica, de csak furcsa hörgés jött ki a számon, ezért is kinevettek. Letettem az egyik lábamat a földre, majd a másikat és felálltam és  kitártam a kezeimet így nyújtottam elgémberedett tagjaimat.

-Kiscica nagyölelést akar.- mondta Seungri és Taeyangal együtt áttöleltek. –Szia kiscica, mi megyünk, reméllem, hogy hamarosan találkozni fogunk.

-Én is nagyon reméllem, és azt is, hogy majd eljöttök hozzánk vendéségbe.

-Jól van. Takarodjatok ribancok!- nevetett JiYong és kidobta a lakásából a bandája tagjait.

-Majd megyünk, valamikor ha lessz egy hosszabb szabadság.- kiáltott vissza nekem Top a nappaliba, majd utánnuk mentem, hogy kikisérjem őket.

A fiúk cipőt húztak és kisétáltak az autóhoz, majd elhajtottak. JiYong és én maradtunk, kezeivell hátulról áttkarolt és én lábbal becsuktam az ajtót, hagytam, hogy a nyakamat csókolgassa.

-Hmmm.- fordítottam oldalra a fejemet és simogatni kezdtem a haját, belemarkoltam szőke tincseibe.

-Ma este nem, fáradt vagy. Bármenyire is szeretném, ki kell, hogy pihend magadat.- megfogta a kezemet és úgy sétálltunk el a hállószobáig.

Álmosan ránéztem az ágyra, majd JiYongra és rájöttem, hogy ez életem legjobb párosítása. Nagynehezen leszedtem magamról a nadrágot, de majdnem elestem. JiYong  már csak egy alsónadrágban lépet mögém és lesegítette rólam a pólómat, majd a melltartómat is. Áttkarolt és szorosan magához ölelt.

-Teljesen úgy érzem magamat mintha már hónapok óta ismernénk egymást. Furcsa, dej ó érzés.-kis hatásszünet után folytatta- Nemakarom, hogy elmenj és itthagyjáll egyedül.

-Visszajövök. Mindig vissza fogok jönni.- suttogtam.

-ígérd  meg. – suttogta alig hallhatóan a fülembe.

Megfordultam és szomorúan, de őszintén a szemébe néztem és megégértem neki:

-Ígérem, hogy visszajövök. Csak az a baj, hogy holnap nemakarok hazamenni.- szomorodtam el.

-Nem kell. Hazamehetsz máskor is.

-De az iskola, és nemhagynának itt egyedül.

-De nem vagy egyedül, én ittvagyok.

-De még anyuék nem is ismernek.

-Ez igaz.- szomorodott el.- mikor mondod el nekik?

-Majd ha hazaértünk. Úgyis elkell mejd mondanom nekik, hogy miért fizetek annyit a telefonomra.- nevettem.

-Igaz. Hogy ez miért nem jutott eszembe.- nevetett velem együtt.

-Menjünk aludni.- tézdeltem rá az ágyra majd magam után húztam.

Befeküdtünk a takarók alá és szorosan egymáshoz simultunk. Étoljára élveztük egymás testét. Semmi kedvem holnap hazarepülni, és itthagyni ezt a szép országot ezzel a sok látnivalóval és csodával, semmi kedvem itthagyni a kpop világát, a Big Bang-et  és JiYongot.  De mennem kell, vár az iskola, a tanulás és a stressz. De reménykedek

benne, hogy sok ugyan ilyen napokat, heteket tölthetek el a srácokkal és JiYongal. Megpróbállok a lehető leghamarabb visszajönni ide, hozzájuk és az ő világukhoz. Nehéz lessz itthagyni Dél-Koreát. Nehéz lessz itthagyni mindent ami teljesen normálisnak tűnt az utóbbi hetekben, napokban, a sok látványosságot, az ételeket, italokat, boltokat, esti életet. A szerelmemet.