Elbúcsúzás (14.rész)

Hamarabb keltem, mint ahogy az ébresztő keltett volna. A telefonomért nyúltam amit este az éjjeli szekrényre tettem. Az óra hajnali öt óra harminckét percet mutatott. Telefonomat visszatettem az éjjeli szekrényre és felültem a kényelmes ágyon. Nagyot nyújtózkodtam kinyújtva mindenemet. Szemem elé emeltem a kezemet és megdögöltem, ásítottam egyet és kikeltem az ágyból. Lassan elballagtam a fürdőszobáig és ott megmosakodtam, belebámultam a tükörbe és farkas szemet néztem saját magammal. Sötét karikák éktelenkedtek a szemeim körül, de szemem színe még mindig ugyan olyan kékes színű volt, hiába volt vörös körülötte. Levettem a kezemről egy hajgumit és azzal kötöttem ló farokba a hajamat. A fürdőszobából kilépve lekapcsoltam a villanyt és becsuktam az ajtót. Az ablakhoz léptem és félrehúztam a sötétítőket, a nap még ébredezett így nem volt teljesen világos. Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő és visszafeküdtem JiYong mellé.

-Hány óra van?- nyöszörögte mellettem.

-Nemsokára hat.

-Miért nem alszol?- karolt át csukott szemmel és a nyakam hajlatába fúrta a fejét.

-Nem tudok. Nincs kedvem. Ma megyünk haza. – mondtam és közben a falat néztem.

-Ne.-kezdett el szenvedni és közben nevetett.

-De.- nevettem vele.

-Akkor minek alszunk?  Csináljunk reggelit.- támaszkodott meg és felnyomta magát az ágyon.

-Harapjunk valamit.- mosolyogtam és kikeltem az ágyból.

A konyhában csak felmelegítettem a vizet még JiYong  felöltözött és két tálba beletettem az instant levesünket, majd leöntöttem forró vízzel. Egymás mellett foglaltunk helyet az asztalnál és pálcákkal ettük meg a levesünket. A finom forró tészta felkészített a hazarepülésre, de még így is letört a hazarepülés gondolata. Pedig már nagyon hiányoztak a háziállataim.

-Min gondolkozol?- kérdezte.

-Az állatkáimon.- mosolyogtam rá.

-Milyen állatod van?- csodálkozott.

-Egy kígyóm Amy és egy patkányom Haru. Nagyon hiányoznak már.

-Aha.  Elhiszem, ha el kell utaznom nekem is nagyon hiányzik Gaho.

-Én is szeretnék majd egy kiskutyát, majd ha kijárom a középiskolát és Kanadában felvesznek  a Vencoucver-ben lévő építészeti főiskolára.- ábrándoztam.

-Milyen kutyát szeretnél.- nézett rám.

-Husky, vagy bármilyent csak aranyos legyen. –mosolyogtam.- Mutasd a tányérodat, elmosogatok.

Mosogatás után kézen fogva kimentünk a kertbe és fél órán keresztül csak beszélgettünk. Mikor eljött az idő, beültünk az autóba és elvitt a szállodáig, ott megbeszéltük, hogy értem jön és ő visz ki a reptérre.

-Sietek.

A lépcsőket hassznállva felsiettem a szobánkig, rövid kopogtatás után ajtót nyitottak. Átöltöztem, egy sima fekete pulóvert és egy feszes fekete farmert vettem fel, szintén fekete kardigánnal, a cipőm pedig egy sötétsürbe tíz lyukú bakancs volt. Szépen rendbe tettem a ruháimat, cuccaimat, mindent elpakoltam a bőröndömbe és az előszobába tettem.  Egy hajkefével végigszántottam a hajamon, majd laza kontyba fogtam, elöl hagytam, hogy két tincs rakoncátlanul lógjon.  Pakolás után lementünk reggelizni és kijelentkezni. Megköszöntük  a finom reggeliket, ebédeket és vacsorákat, majd  felmentünk a szobába és vártuk, hogy délután egy óra legyen és kimehessünk a reptérre. Átmentem az anyuék szobájába és elmondtam nekik, hogy én nem velük megyek ki a reptérre, hanem visznek mert megismerkedtem valakivel. Nem nagyon akarták engedni, de végül nagy nehezen beleegyeztek és elengedtek. Visszafelé a szobába jelzett a mobilom, hogy kakotalkon valaki keres. Elővettem a mobilomat és megnéztem ki az.  Szerelmem, jelzete a mobil. Elolvastam az üzenetet:         „ Szia, én vagyok az JiYong. A parkolóban várlak.“ Csodálkozva bámultam a telefonomat, néztem az üzenetet.

-A reptéren találkozunk!- kiáltottam a szobában lévőknek.

Zsebembe süllyesztettem a mobilomat és lerohantam a lépcsőn, odamentem a portás nőhöz és megköszöntem, hogy itt lehettem. Elköszöntem és kisétáltam a parkolóba. A sok egyszerű autó között megtaláltam azt az egyet amely csak énrám várt.  Beszálltam az autóba és a sofőr nyakába borultam. 

-Mintha ezer éve nem láttalak volna!- ütöttem játékosan a combjára.

-Igen, igen, hány óra is telt el az utolsó találkozásunk óta?- nevetett velem JiYong.- Kérsz teát?

-Igeee.

Megálltunk egy tea ház előtt és befutottam kávét és teát venni. Elhajtottunk egy parkba nem messze a repülőtérről . Ültünk az autóba és beszélgettünk, arról, hogy mit fogunk  csinálni ha már én is otthon leszek.

-Csak őszintén... Ha már nem bírod, kérlek szólj előtte nekem.- kérlel.

-Ugyan kérlek. Hamarabb halok meg mint ahogy találok mifelénk egy normális pasit.- nevettem és puszit nyomtam az arcára.- Nyugodj meg, nálad jobbat ha keresnék akkor se találnék. Felénk csak idegesítő, megunható, ronda és gyerekes fiúk vannak.- csókolom a száját.

-Kedvellek.-néz mélyen a szemembe.

-Én is.- mosolyogtam rá.

-Menned kell, nemsokára felszáll a gép. Kérlek vigyázz magadra és majd gyere vissza, írj, hívj üzenj. A hamis papírjaidat majd elküldjük postán. – mondja és utoljára egy szenvedélye csókot ad.

Nemszólltam csak kiszálltam az autóból és onnantól üres fejjel sétáltam a reptérig, ott megtaláltam a családomat és minden felkészült a hazarepülésre. A gépen hamar elaludtam és az átszállásig fel sem keltem.