Hamarabb keltem, mint ahogy az ébresztő keltett volna.
A telefonomért nyúltam amit este az éjjeli szekrényre tettem. Az óra
hajnali öt óra harminckét percet mutatott. Telefonomat visszatettem az
éjjeli szekrényre és felültem a kényelmes ágyon. Nagyot nyújtózkodtam
kinyújtva mindenemet. Szemem elé emeltem a kezemet és megdögöltem,
ásítottam egyet és kikeltem az ágyból. Lassan elballagtam a fürdőszobáig
és ott megmosakodtam, belebámultam a tükörbe és farkas szemet néztem saját
magammal. Sötét karikák éktelenkedtek a szemeim körül, de szemem színe még
mindig ugyan olyan kékes színű volt, hiába volt vörös körülötte. Levettem
a kezemről egy hajgumit és azzal kötöttem ló farokba a hajamat.
A fürdőszobából kilépve lekapcsoltam a villanyt és becsuktam az ajtót.
Az ablakhoz léptem és félrehúztam a sötétítőket, a nap még ébredezett
így nem volt teljesen világos. Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis
friss levegő és visszafeküdtem JiYong mellé.
-Hány óra van?- nyöszörögte mellettem.
-Nemsokára hat.
-Miért nem alszol?- karolt át csukott szemmel és
a nyakam hajlatába fúrta a fejét.
-Nem tudok. Nincs kedvem. Ma megyünk haza. – mondtam és
közben a falat néztem.
-Ne.-kezdett el szenvedni és közben nevetett.
-De.- nevettem vele.
-Akkor minek alszunk?
Csináljunk reggelit.- támaszkodott meg és felnyomta magát az ágyon.
-Harapjunk valamit.- mosolyogtam és kikeltem az ágyból.
A konyhában csak felmelegítettem a vizet még JiYong felöltözött és két tálba beletettem az
instant levesünket, majd leöntöttem forró vízzel. Egymás mellett foglaltunk
helyet az asztalnál és pálcákkal ettük meg a levesünket. A finom
forró tészta felkészített a hazarepülésre, de még így is letört
a hazarepülés gondolata. Pedig már nagyon hiányoztak a háziállataim.
-Min gondolkozol?- kérdezte.
-Az állatkáimon.- mosolyogtam rá.
-Milyen állatod van?- csodálkozott.
-Egy kígyóm Amy és egy patkányom Haru. Nagyon hiányoznak
már.
-Aha. Elhiszem, ha el
kell utaznom nekem is nagyon hiányzik Gaho.
-Én is szeretnék majd egy kiskutyát, majd ha kijárom
a középiskolát és Kanadában felvesznek
a Vencoucver-ben lévő építészeti főiskolára.- ábrándoztam.
-Milyen kutyát szeretnél.- nézett rám.
-Husky, vagy bármilyent csak aranyos legyen. –mosolyogtam.-
Mutasd a tányérodat, elmosogatok.
Mosogatás után kézen fogva kimentünk a kertbe és fél
órán keresztül csak beszélgettünk. Mikor eljött az idő, beültünk az autóba és
elvitt a szállodáig, ott megbeszéltük, hogy értem jön és ő visz ki
a reptérre.
-Sietek.
A lépcsőket hassznállva felsiettem a szobánkig,
rövid kopogtatás után ajtót nyitottak. Átöltöztem, egy sima fekete pulóvert és
egy feszes fekete farmert vettem fel, szintén fekete kardigánnal, a cipőm
pedig egy sötétsürbe tíz lyukú bakancs volt. Szépen rendbe tettem
a ruháimat, cuccaimat, mindent elpakoltam a bőröndömbe és az
előszobába tettem. Egy hajkefével
végigszántottam a hajamon, majd laza kontyba fogtam, elöl hagytam, hogy
két tincs rakoncátlanul lógjon. Pakolás
után lementünk reggelizni és kijelentkezni. Megköszöntük a finom reggeliket, ebédeket és
vacsorákat, majd felmentünk
a szobába és vártuk, hogy délután egy óra legyen és kimehessünk
a reptérre. Átmentem az anyuék szobájába és elmondtam nekik, hogy én nem
velük megyek ki a reptérre, hanem visznek mert megismerkedtem valakivel.
Nem nagyon akarták engedni, de végül nagy nehezen beleegyeztek és elengedtek.
Visszafelé a szobába jelzett a mobilom, hogy kakotalkon valaki keres.
Elővettem a mobilomat és megnéztem ki az.
Szerelmem, jelzete a mobil. Elolvastam az üzenetet: „ Szia, én vagyok az JiYong. A parkolóban
várlak.“ Csodálkozva bámultam a telefonomat, néztem az üzenetet.
-A reptéren találkozunk!- kiáltottam a szobában
lévőknek.
Zsebembe süllyesztettem a mobilomat és lerohantam
a lépcsőn, odamentem a portás nőhöz és megköszöntem, hogy itt lehettem.
Elköszöntem és kisétáltam a parkolóba. A sok egyszerű autó között
megtaláltam azt az egyet amely csak énrám várt.
Beszálltam az autóba és a sofőr nyakába borultam.
-Mintha ezer éve nem láttalak volna!- ütöttem játékosan
a combjára.
-Igen, igen, hány óra is telt el az utolsó találkozásunk
óta?- nevetett velem JiYong.- Kérsz teát?
-Igeee.
Megálltunk egy tea ház előtt és befutottam kávét és teát
venni. Elhajtottunk egy parkba nem messze a repülőtérről . Ültünk az autóba
és beszélgettünk, arról, hogy mit fogunk
csinálni ha már én is otthon leszek.
-Csak őszintén... Ha már nem bírod, kérlek szólj előtte
nekem.- kérlel.
-Ugyan kérlek. Hamarabb halok meg mint ahogy találok
mifelénk egy normális pasit.- nevettem és puszit nyomtam az arcára.- Nyugodj
meg, nálad jobbat ha keresnék akkor se találnék. Felénk csak idegesítő,
megunható, ronda és gyerekes fiúk vannak.- csókolom a száját.
-Kedvellek.-néz mélyen a szemembe.
-Én is.- mosolyogtam rá.
-Menned kell, nemsokára felszáll a gép. Kérlek vigyázz
magadra és majd gyere vissza, írj, hívj üzenj. A hamis papírjaidat majd
elküldjük postán. – mondja és utoljára egy szenvedélye csókot ad.
Nemszólltam csak kiszálltam az autóból és onnantól üres
fejjel sétáltam a reptérig, ott megtaláltam a családomat és minden
felkészült a hazarepülésre. A gépen hamar elaludtam és az
átszállásig fel sem keltem.
.jpg)













