Meglepi (7.rész)

Az egész napot  Sétálgatással töltöttük nem messze Szöul utcáitól, szép hely volt, de nem bírtam másra gondolni, csak az estére. Kíváncsi voltam, hogy mit tervez JiYong . Az egész napot végigvigyorogtam, másra nem bírtam gondolni csak, hogy randizunk. Klaudi próbált minél messzebb vinni mindenkitől, hogy senki ne vegye észre a túlságosan jó kedvemet.  Mikor hatkor beszálltunk a kölcsönzött autóba és visszafele vettük az irányt, akkor is vigyorogtam. A szálloda előtt kiszálltunk az autóból és mindenki befelé vette az irányt, de én és Klaudia hátra maradtunk és az esti eltűnésemet beszéltük.

-Vegyünk altatót és tegyük a poharába.- hozta fel az ötletet.

-Te nem vagy komplett.- nevettem- Ez nem valami krimi, hogy kiüssük azt aki zavaró tényező, utána legyilkoljuk az áldozatunkat.- csaptam vihogva a hátára.

-Akkor semmi ötletem.-nevetett velem.

-Majd eldől. Na menjünk be.-átkaroltam a vállát és úgy mentünk be.

Amint beléptünk az épületbe, a portán álldogáló idős úr leszólított és mosolyogva magához hívott.

-Jó napot. Miben segíthetek?- kérdeztem illedelmesen.

-Én szeretnék segíteni.- mozdult mosolyra a szája.- Ezt magának küldték. Tudja az az énekes fiú, G-Dragon ha jól tudom.

-Igen, jól tudja. Nagyon szépen köszönöm.- fogtam két kezem közé a dobozt és meghajoltam.

Visszasiettem a liftekhez ahol Klaudia már várt,

-Tőle?-nézett nagy szemekkel.

-Igen.- öleltem magamhoz a dobozt.

-Akkor én megyek be előbb, hogy eltudd rakni a dobozt. Tudod, el kell terelni a figyelmét.

-Ahha...

Kiszálltunk a liftből és nevetve tettük meg az utat és az ajtóban lévő Kulccsal kinyitottuk az ajtót, majd a kulcsot kihúztam és szobában lévő legközelebb kis szekrényre dobtam.

-Szerencsénk van. A dobozt tedd oda az asztalra és amint kijön a fürdőből te észrevétlenül menj be a dobozzal és tedd a legfelső polcra.- adta az utasításokat.

Mikor Rebeka kijött a fürdőszobából a törölköző a hajára volt tekerve és csak előre figyelt így amint üres lett a fürdőszoba, felkaptam a dobozt és bementem. Kis idő után Klaudia kopogott és utánam jött.

-Anyuék felhozassák a kaját. Fáradtak és nincs kedvük lemenni. Rebeka is már kiterült és arra kért, hogy szóljak, ha jön a kaja.

-Mit csinál?

-Az ágyon fekszik és fül hallgatóval zenét hallgat. Sima ügy, megkajál és bedöglik. Nem kis kell altató.- az utolsó mondatán nagyot nevettünk.- Mutasd már mi az.

Kinyitottam a dobozt és egy csodaszép ruha volt benne fekete lapos talpú balett cipővel. 

-Woow...-nézett ő is végig a ruhámon.-Tetszik itt ez a fehér rész, és hogy csipke, de ez a rózsaszín.

.Szóhoz sem jutok.- tényleg nagyon nehéz volt megszólalni, a ruha csodálatos volt. Felül fehér csipke, benne egy kis halvány rózsaszín csíkkal, és a szoknya rész is pont ugyan olyan szép színű, nemsokkal a térdem fölé érhet. 

-Szerintem meg akar fektetni.- nevetett. Nézd meg a cipőt. 

Felpróbáltam a cipőt és pont jó volt a lábamra.- Ezt meg hogyan a ...

Elbújtattuk a ruhát  és visszamentünk a szobába. Mikor megkaptuk a vacsorát, nagy étvággyal ettük és sajnos elfogyott. Pihentünk kicsit, majd mikor Rebeka már kifeküdt én bementem a fürdőszobába és lezuhanyoztam. A lehető legszárazabbra töröltem a hajamat és egy kicsit meg is szárítottam. Fogkefémmel párszor végig szántottam a fogaimon, majd előszedtem a sminkes cuccaimat. Egy krémmel bekentem az arcomat és a kezemet, hogy puha és illatos legyen, majd a szempilláimat egy szempilla spirállal festettem feketére. Hajamat kifésültem és a jobb oldalon elöl feltekertem és feltűztem. Kopogott valaki az ajtón.

-Jöttem.- lépett be az ajtón. - Vedd már fel a ruhát!

-Nyugi, még van időm. Szerinted így jó a hajam?- néztem felé.

-Ömm. Szerintem jó lessz. De rakhatnál több sminket.-javasolta.

-Nem. Azt szeretem ha természetes, de majd legközelebb egy kicsit kifesthetsz.- ajánlottam.

-Megegyeztünk, de vedd fel a ruhát.

-Jó fordulj el.- tette is amit mondtam.

Megfordult  és én felvettem a kikészített melltartómat, majd a derekamra tekertem a törölközőt és úgy húztam fel a csodaszép ruhát. Amint rajtam volt, levettem a törölközőt, félre raktam és felhúztam a kedvenc tangabugyimat aminek színe passzolt a szoknyáéhoz. Beleléptem a cipőbe és előre dobtam a hajamat.

-Megfordulhatsz. Na, jó lessz ?- kérdeztem vigyorogva.

-Ohh, természetesen. Amm jó lett a hajad. Mármint úgy jobb, hogy régen nagyon szar volt.- dicsért.

-Hahaha. Kössz.- vigyorogtam. 

-Héjj!!! Várattasd meg!-hozta fel az ötletet.

-Mi?- esett le az állam.

-Várattasd meg! Tudod, mint a filmekben. A  menőcsávók mindig megvárattassák a jó kislányokat. Most te légy a menőcsávó és GD legyen a jó kis lány. 

Erre a mondatára eszembe jutott a Crayon című szám MV-je, amikor parókában van és megkérdi "Why so serious?" Elmosolyodtam.

-Nah. Pont most kéne le menned. állítólag most van itt. De te nem mész le! Megváratod. Most te leszel a rosszfiú. 

-Jéézusom.- nevettem.

-Oké?

-Ááá... és ha elmegy?- aggódtam.

-Hidd el, ha egy kicsit is csípi a búrádat akkor megvár.

-Legyen...- lehajtottam a wc ülékéjét és ráültem, hogy ott várjam meg azt a tíz percet.