Szöul, megjöttem (2.rész)

Nemsokkal leszállás előtt keltem, még sötét volt a gépen csak a légikisérők mászkáltak fel-alá az emberek között és az ébren lévőket kérdezgették, hogy nincs-e szükségük valamire. Egy hozzám is odajött mikor meglátta, hogy fent vagyok. Nem kértem semmit csak megkérdeztem, hogy mikor érünk oda. Másfél óra. volt. Mivel már nem tudtam visszaaludni és volt annyi fény a gépen, hogy olvasni tudjak. Kotorni kezdtem a táskámba és elővettem a szótáramat és tanulni kezdtem azokat a szavakat amiket még nem ismerek, vagy állandóan elfelejtek. Fél órán keresztül olvasgattam, tanulgattam a szavakat, kifejezéseket és mondatba téve halkan felmondtam őket. Erre a halk saját magammal való társalgásra kelt fel Klaudia.
-Te meg mi a fenét csinálsz?- nyöszörögte álmosan.
-Tanulok. Tudod.- mutattam fel a kezemben lévő szótárt.
-Jah, jó. Mikor szállunk már le? Fáj a fenekem.- panaszkodott.
-Nem csak neked.
-Kussoljatok.- vágta nekünk a kezét Rebeka
-Auuu... Te idióta ez fáj.- ütött vissza
-Barom.- zártam le ennyivel.
Ezek még egy percig veszekedtek majd fél órával a leszállás előtt mindenkit felkeltettek és elmondták, hogy mit kell tennünk. Összepakoltuk a k körülöttünk szétrakott dolgokat, könyvek, ásványvizes palackok, telefonok. és végigvártuk a leszállást.
Mint a felszállásnál a leszállásnál is végig fogtam a Klaudia kezét. Kimentünk a parkolóba és megkerestük az autó kölcsönzőt, ami nem is volt nagyon eldugva. Mivel értettek angolul így nem volt nehéz dolgom. Apu mindent elintézett maga, még szerencse, hogy tanult angolul.
-Add oda légyszíves a GPS-t.- kérte és anyu elő is kereste a táskájából. Jó én odamegyek a kocsival a reptér elé, ti menjetek vissza a cuccokért.
-Váh végre itt.- vigyorgott Klaudia.
-Végre. Csak húzzunk már mert elalszok.- búgta a legkisebb.
Megkerestük a cuccainkat, bepakoltuk az autóba és elindultunk a szállás felé.Egy hotelbe foglaltunk szállást. A recepciós már kevésbé tudott angolul így elővettem minden tudásomat és mosolyogva, illedelmesen elmondtam, hogy mi foglaltunk szobákat egy hónappal ezelőtt. Rám mosolygott kért egy kis időt, valamit pötyögött az előtte lévő gépbe. Mikor abbahagyta a pötyögést elmosolyodott és ránk nézett. A kulcsokért nyúlt, odaadta és elmondta, hogy hányas emeleten van a szobánk, majd jó pihenést kívánt. Nekünk volt két kettes ágy és a szülőknek külön egy kettes ágy egy másik szobában. Én és Klaudia egy ágyban foglaltunk helyet, Rebeka pedig külön. Öt körül lehetett így mindenki ruhástul zuhant be az ágyba és rögtön el is aludt, én még csatlakoztam a wi-fire és küldtem egy képet a legjobb barátnőmnek a Szöuli szálloda szobánk ablakából. Feltettem töltőre, beállítottam az ébresztőt és én is bezuhantam az ágyba.

Reggel fél kilenckor megszólalt az ébresztőm és én gyorsan kipattanva az ágyból, levettem a töltőről és az ablakba rohantam.
-Helló drágaságos, gyönyörűséges Szöul.- mondtam és csináltam pár fotót a napfénnyel megtöltött városról. -Hát ez csodálatos.
-Aha.- mondta mögüllem Klaudia.
-Megyek felkeltem anyuékat, te pedig kelcsd azt ott.- mutattam a még mélyen alvó húgunkra.
-Bazd, miért mindig enyém a nehezebb?- nyafogott. - Ez nem igazság.-hallotam mikor kirohantam a szobából és dübörögni kezdtem az anyuékén.
-Hali, siessetek, megyünk várost nézni, de előbb még lent vár minket a reggeli.
Mikor mindenki elkészült lementünk a hotel éttermébe és kerestünk egy asztalt, majd rendeltünk buktát.
A reggeli után lesétáltam a portára és megkérdeztem, hogy hová lehetne elmenni megnézni pár nagyobb Szöuli hírességet esetleg éttermet. A portás hölgy ajánlott is pár helyet, de így előre a tizenegy órakor induló buszt ajánlotta ami körbevisz a városon és ott bemutatják azt.
Be is fizettük ezt a szolgáltatást és el is vittek minket pár látványosabb helyre ahová majd elmegyünk autóval is, hogy belülről is megnézhessük.
Angolul magyarázott a fiatal mosolygós arcú manusz. Kedves volt, mindig megkérdezte, hogy mindenki érti-e, majd kedvességből mondott pár mondatot magyarul is. Mint kiderült épp most kezdte tanulni a magyart. Délután háromra végeztünk a túránkal és meg is kerestük azt a híres közeli éttermet amit a recepciós nőci ajánlott. Mindenkinek rendeltem egy tál rament amit nagy ízűen mindenki meg is evett, finom volt. Végül rendeltünk két tál ddeokbokki-t mivel én, Klaudia és apu is megakartuk kóstolni. Persze apuéból anyu, és a mienkéből Rebi is kóstolt, majd megdicsértük a finom ételeket, fizettünk és illedelmesen elköszöntünk. Egy kis gyalogos városnézésre indultunk.
Az első ajándékboltba be is mentünk. Természetesen mind a hármunknak lett egy I <3 SOUTH-KOREA és egy I <3 SEOUL pólója, a mamáméknak, körösztanyuéknak, barát nőknek hűttómágnest és képeslapot. Saját pénzből vettem magamnak egy I <3 SOUTH-KOREA feliratos fekete kispárnát is. Kilépve az üzletből beletömtem a táskámba a ben vásárolt dolgokat és tovább sétáltunk. Benéztünk pár múzeumba és az elsők között szerepelt az idegen nyelven lévő mozizás.
-Ezaaaaaz. Koreai nyelven mozisás. Jéah.- ugrándoztunk hárman egymás mellett.
Bementünk vettünk pár dolgot, játszadoztunk és bementünk a filmre. Mindenkinek tetszett, még annak is aki egy mukkot nem értett belle.
-Jó, és most merre is van a szálloda?- nézett anyu.
Előkaptam a városról készült térképemet amit a buszos srác adott mindegyikünknek.
-Hogyha jóll sszámolom fél óra gyalog út vissza, ha itt megyünk vissza a főutakon. Mivel így nem elég izgalmas magyünk a mellék utakon és az kb egy óra lessz.
Mindent jóll megnéztük az utakon fényképeztünk, beszélgettünk.
A szállodában csak felvittük a vacsorát a szobába és mindenki a saját szobajában kidőlt aludni. Mi Klaudiával még egy jódaragbig beszélgettünk.
-El sem tudom képzelni, hogy már csak négy nap és láthatjuk a Big Bang-et. El sem tudom képzelni, hogy mit fognak leművelni az itteni rajongók.
-Én sem. De az a legjobb, hogy mivel első koncert annak a 20 szerencsés embernek aki tudott VIP jegyet szerezni... azok fotózkodhatnak fevük. Csak képzeld el... Nem egész 20centire lessz tőled SeungRi vagy Taeyang.
-Vááááv....
Tovább már nem beszélgettünk csak álmodoztunk és fantáziáltunk.