Haru Haru (8.rész)

Miután eltelt kilenc perc, halkan kiszaladtam a szobából, a lifthez és  azzal le.   Pont a tizedik percben léptem ki a szállodából és pillantottam meg az autójának dőlve JiYong-ot. A fények megvilágították és én végig néztem rajta.  Egy Fekete kalapot viselt, farmer színű inggel és fekete farmerrel. Amint kiléptem az ajtón, a mobilját a zsebébe süllyesztette.

-Szia. Bocsi, hogy késtem.  Csak, tudod, tesók...-vigyorogtam rá és felé hajoltam egy ölelésre.

-Semmi baj.- fonta körém a karjait.- Csodálatosan nézel ki.- hajolt előre és a számra tapadt. Lágyan csókolt.- Menjünk mielőtt valaki meglát.- mondta és már szét is rebbentünk.

Kinyitotta nekem az ajtót, beszálltam és becsukta, megkerülte elölről a kocsit és beszállt a volán mögé. 

-Kerülőn megyünk, mert megint dugó van a város közepén. – mondta és elindultunk.

Mellékutakon mentünk  és körülbelül  egy óra múlva  le is parkoltunk egy szálloda magán parkolójában.

-Hol vagyunk?- leskedtem körbe.

JiYong csak kiszállt az autóból és megkerülte,  ajtót nyitott nekem és  kiszálltam.

-Apuéknak építettem ezt a helyet. Be szeretnélek nekik mutatni, ha nem gond.

Teljesen lefagytam mikor behallottam, hogy mire készül, de örültem is neki.

-Ne... nem gond, sőt örülök neki, de szólhattál volna hamarabb.- nézek fel rá mosolyogva.

-Nyugi, szeretni fognak, főleg a nővérem.  Gyere.- ragadta meg a kezemet és magával húzott. 

Szép szálloda volt, a sajátos stílusával, kellemes otthonos érzést adott az ott dolgozók és az oda érkezők számára.  JiYong  fogta a kezemet míg meg nem álltunk egy ajtó előtt, akkor elengedte és az arcomat vette a kezébe.

-Itt mindenféle családi össze jöveteleket szokunk tartani.- mosolyogott rám és én kicsit félve visszamosolyogtam. Nyugi kedvelni fognak. – csókolt szájon.

Forró csókja megnyugtatott és ellazított. Elengedte a fejemet, majd a kezemért nyúlt és benyitott az ajtón.  Csak a családja volt ott, a szülei és a nővére. Mikor bementünk ők felálltak az asztaltól és az anyja jött oda, hogy köszöntsön. Kétoldalt megfogta a vállaimat és csókot nyomott az arcomra.

-Milyen csinos vagy. Tetszik az ízlésed.  Csak nem a legújabb divat?

-Kaptam, de engem is elvarázsol.- néztem végig a ruhámon és mosolyogtam.- Maga is nagyon csinos.

-Köszönöm. –  mondta kedvesen.

-Én köszönöm.- hajoltam meg mosolyogva.

 Az apja ugyan így köszöntött, mint az előbb az anyja. A nővére odajött és jobb kezemet megragadta, megrázta, addig bal keze a vállamon pihent ő ugyan úgy mint a szülei csókot nyomott az arcomra és bemutatkozott. 

-Légy üdvözölve Kamilla. JiYong még csak egyszer hozta haza az egyik barát nőjét. Nem lett szép vége.- nevetgélt.- De te szebb vagy és kedvesnek nézel ki.

-Ohh köszönöm.- pirultam el.

-Jó, jó. Emlékezni is rossz, arról ne beszéljünk. Együnk mert az egész napos táncolás kifárasztott.

Az anyja  mosolyogva jobb kezével intett, hogy foglaljunk helyet. –Ramen.- mondta.

Leültünk és enni kezdtünk. JiYong apukája a falunkról kérdezett, szívesen meséltem neki, bár sok dolgot nem tudtam mondani azon kívül, hogy kicsi és majdnem mindenki ismer ott mindenkit.  Kedvesek voltak velem és törődőek, rég láttam már ennyire összetartó családot. Két órán keresztül, szó esett az én gyerek koromról, majd JiYong és Dami következett. Sokat nevettünk.

-Mikor repültök haza?- kérdezte az apja.

-Sajnos pénteken. Még nem szeretnék menni , annyira szép itt.

-Meghiszem.- nevetett.

-Anyu, apu, Dami. Én most megyek és körbevezetem- fogta meg a kezemet és felálltunk.

Kimentünk az ajtón és JiYong megkért, hogy maradjak az ajtó előtt amíg ő elfut a kulcsokért.

Néztem a formás fenekét ahogy elsétáll, majd a falon lévő szép képeket néztem.

-Hello. Gondolom te vagy JiYong barátnője.- szólított meg egy hang és én hátrafordultam. Egy szoba lány állt előttem és rám mosolygott.

-Helló, igen én vagyok a barátnője. Kamilla vagyok.- nyújtottam a kezemet.

-Fizetek ha elhagyod. Egy vagyont, majdnem annyit amennyit ő keres. Az apám gazdag... Ha elhagyon JiYongot akkor híressé tesz és bekerülhetsz korea gazdag emberei közé. Mennyit írjak fel.- vette ki zsebéből a csekket és firkálni kezdett rá.-Nos?

-Én... Nekem nem kell a pénzed. Én kedvelem JiYongot és úgy érzem, hogy belé szerettem. Nem fogadok el semmiféle összeget. Aká raz örök életet is ajánlhatnád. Én vele szeretnék lenni.- mondtam határozottan, de fájt, hogy ezt mondják nekem. Nem kell semmiféle pénz... JiYongal szeretnék lenni és kész. 

-Oké, mehetünk.- jött vissza JiYong – Oh látom megismerkedtetek. Helló Jimin.

-Helló Ji.

Gyere.- fogta meg a kezemet és elsétáltunk. Felsétáltunk az emeletre és megálltunk a Haru Haru nevezetű szoba előtt. –Ez a kedvenc szobám. – mondta és benyitott.

A szoba szép volt, ez is otthonias és tág volt.

-Mi a baj? Miért rossz a kedved? – nézett rám aggódva. – Mi bánt?

-Csak... Előbb az a lány.

-Mit tett?

-Pénzt ajálott fel, ha elhagylak.- hajtottam le a fejemet és a lábamat kezdtem el bámulni.

-Mit válaszoltál?- túrt a csodálatos szőke hajába.

-Nekem csak te kellesz. – néztem könnyes szemmel a szemébe és úgy mosolyogtam.

Szememből végigcsurgott egy könnycsepp az arcomon. JiYong elmosolyodott és kezével letörölte a könycseppet arcomról.

-Nyugi. Ne sírj. – hajolt a számra lágy ajkaival és  gyengéde, szerelmesen csókolni kezdett.- Ezt az anyuék mindenkivel megcsinálják. Ez egy teszt. Hogy mennyire szeretsz. Az előző csajom elfogadta...  Üres kézzel dobtuk ki. De te...- csókolt újra.

-Mi?- hitetlenkedtem.

-Igen. De te a nehezebb utat választottad, mellettem.- nevetett és én a vállára hajtottam a fejemet és sírva nevettem a frissen mosott felsőjébe.- Menjünk haza.

Kézen fogva lementünk, elköszöntünk és az autóig nemszólltunk egymáshoz. Csendben sétálltunk  kézen fogva a megvilágított úton.