Utolsó éjszaka (12.rész)

Halk kopogást hallottam a szobánk ajtaján. Felálltam az ablak elől és ajtót nyitottam.

-Elnézést kérek a zavarásért. A fiatal úr keresi magát. Megkért, hogy ne telefonáljak.

-Igen, tudom, és nagyon szépen köszönöm.- hajoltam meg illedelmesen, telefonomat felvettem és lerohantam a lépcsőn.

JiYong lent várt a porta előtt,lassan mosolyogva megfordult  mikor meghallotta a cipőm csattogásának a hangját.  Odasétált az ajtóhoz és mikor én is odaértem csak kézen ragadott és kisétáltunk a parkolóba.  Illedelmesen ajtót nyitott, majd ő is beszállt és csókra hajolt.

-Annyira hosszú volt a nap. El sem tudod képzeli.- panaszkodott és beindította a csodaszép luxusautóját.

-Nekem jó volt. Lehetett volna még hosszabb, bár nagyon fájnak a lábaim... Kijárkálltam egy egész életre.- nevettem

-Merre voltatok?- nézett felém.

-Lotte world. Csodaszép.- az ablakon kifélé nézve álmodoztam, hogy visszamegyünk egy kis esti szórakozásra.

-Aha. A fiúk már nálam vannak. Reméllem nem baj. A fiúk szeretnék, hogy ha megnéznén egy filmet vagy valamit, de együtt legyünk. Nekik is hiányozni fogsz, nagyon. – tette kezét a combomra.- Itt is vagyunk.- parkolt le a ház előtt.

-Na végre, hogy megérkeztetek.- jött ki Seungri és kezei közé zárt amint kiléptem az autóból.

-Én is örülök.- nevettem és áttöleltem.

-A többiek már csináltak rágnivalót és inni. Siessünk.

Minden úgy volt ahogyan azt Seungri mondta. A rágnivalók a kisasztalra kikészítve, málnák és pezsgő.

-Ünneplünk valamit?-kérdezte JiYong.

-Mindent.- nevetett Daesung.

-Hova ülünk le?- nézett rám GD.

-Ahová szeretnél.- mosolyogtam rá.

-Oké. – mondta és leült.

Egy kényelmes, öblös és nagy fotelt választott magának, én pedig  a fiúk közé ültem.

-Nemár, ülj az ölébe, nemlátod mennyire szeretné?- nevet és bököd jobboldalról Seungri.

-De aztán jók legyetek.- mondja Taeyang mikor felálltam.

-Akkor fölösleges odaülnöm.- nevettem és visszaültem a fiúk közé telefonomat meg az asztalra tettem.

Hangos nevetés és tapsvihar dicsérte válaszomat, így felálltam és JiYong ölébe ültem, aprócska csókot adtam a szájára.

-Nézzük már!- kiáltott Top.

Elindítottuk a filmet én pedig végigfeküdtem JiYongon,  a feléig bírtam, mert akkor kezdtem el nagyon álmos lenni, a szememim állandóan lecsukódtak, és másodpercekre bealudtam. Jó volt ez így, a fiúk filmet néznek én és JiYong pedig egymás ölében piheenünk.  Éppen valamilyen harci jelenet mehetett a filmben mert Seungri elkezdett magyarázni és valamilyen ütéseket hallottam, már nemnagyon érdekelt, csak az, hogy nagyon álmos vagyék és JiYong velem van.

-Oké, igyunk valamit.- hallottam meg Daesung hangját és fáradtan kinyitottam a szememet.

-Nem! Mengyünk mert  a kiscica bealudt.- hallottam ahogy Top nevet.

Éreztem ahogyan GD rízkódik alattam a nevetéstől. Kinyitottam az egyik szememet és felnéztem a fiúkra. Meg akartam mondani nekik, hogy nemvagyok kiscica, de csak furcsa hörgés jött ki a számon, ezért is kinevettek. Letettem az egyik lábamat a földre, majd a másikat és felálltam és  kitártam a kezeimet így nyújtottam elgémberedett tagjaimat.

-Kiscica nagyölelést akar.- mondta Seungri és Taeyangal együtt áttöleltek. –Szia kiscica, mi megyünk, reméllem, hogy hamarosan találkozni fogunk.

-Én is nagyon reméllem, és azt is, hogy majd eljöttök hozzánk vendéségbe.

-Jól van. Takarodjatok ribancok!- nevetett JiYong és kidobta a lakásából a bandája tagjait.

-Majd megyünk, valamikor ha lessz egy hosszabb szabadság.- kiáltott vissza nekem Top a nappaliba, majd utánnuk mentem, hogy kikisérjem őket.

A fiúk cipőt húztak és kisétáltak az autóhoz, majd elhajtottak. JiYong és én maradtunk, kezeivell hátulról áttkarolt és én lábbal becsuktam az ajtót, hagytam, hogy a nyakamat csókolgassa.

-Hmmm.- fordítottam oldalra a fejemet és simogatni kezdtem a haját, belemarkoltam szőke tincseibe.

-Ma este nem, fáradt vagy. Bármenyire is szeretném, ki kell, hogy pihend magadat.- megfogta a kezemet és úgy sétálltunk el a hállószobáig.

Álmosan ránéztem az ágyra, majd JiYongra és rájöttem, hogy ez életem legjobb párosítása. Nagynehezen leszedtem magamról a nadrágot, de majdnem elestem. JiYong  már csak egy alsónadrágban lépet mögém és lesegítette rólam a pólómat, majd a melltartómat is. Áttkarolt és szorosan magához ölelt.

-Teljesen úgy érzem magamat mintha már hónapok óta ismernénk egymást. Furcsa, dej ó érzés.-kis hatásszünet után folytatta- Nemakarom, hogy elmenj és itthagyjáll egyedül.

-Visszajövök. Mindig vissza fogok jönni.- suttogtam.

-ígérd  meg. – suttogta alig hallhatóan a fülembe.

Megfordultam és szomorúan, de őszintén a szemébe néztem és megégértem neki:

-Ígérem, hogy visszajövök. Csak az a baj, hogy holnap nemakarok hazamenni.- szomorodtam el.

-Nem kell. Hazamehetsz máskor is.

-De az iskola, és nemhagynának itt egyedül.

-De nem vagy egyedül, én ittvagyok.

-De még anyuék nem is ismernek.

-Ez igaz.- szomorodott el.- mikor mondod el nekik?

-Majd ha hazaértünk. Úgyis elkell mejd mondanom nekik, hogy miért fizetek annyit a telefonomra.- nevettem.

-Igaz. Hogy ez miért nem jutott eszembe.- nevetett velem együtt.

-Menjünk aludni.- tézdeltem rá az ágyra majd magam után húztam.

Befeküdtünk a takarók alá és szorosan egymáshoz simultunk. Étoljára élveztük egymás testét. Semmi kedvem holnap hazarepülni, és itthagyni ezt a szép országot ezzel a sok látnivalóval és csodával, semmi kedvem itthagyni a kpop világát, a Big Bang-et  és JiYongot.  De mennem kell, vár az iskola, a tanulás és a stressz. De reménykedek

benne, hogy sok ugyan ilyen napokat, heteket tölthetek el a srácokkal és JiYongal. Megpróbállok a lehető leghamarabb visszajönni ide, hozzájuk és az ő világukhoz. Nehéz lessz itthagyni Dél-Koreát. Nehéz lessz itthagyni mindent ami teljesen normálisnak tűnt az utóbbi hetekben, napokban, a sok látványosságot, az ételeket, italokat, boltokat, esti életet. A szerelmemet.