Meglepetés út (3.rész)

Reggel kómás fejjel keltem mikor ébresztett az ébresztő.
-Ömm... ma öltözzetek szépen, kérlek. Van egy meglepetésem.- mondtam és rácsaptam a mellettem szunyálló húgomra.- Hallottad?
-Ühümm.- nyörzörögte és felém fordult az egész testével.- Hová megyünk?- kiváncsiskodott.
-Mondtam, hogy meglepi. Menj kelcsd fel az anyuékat.
Még egy-két másodpercig feküdt és csak utánna ment ki én addig felkeltettem a másik álomszuszékot. Lementünk reggelizni, majd vissza a szobába, mert még volt fél óránk az indulásig.
Fél óra alatt megigazítottam a hajamat, a sminkemet és végignéztem magamon a nagytükörben. Fekete csőnaci volt rajtam, amiben nagyon formás a fenekem (egoizmus), világoskék ing és szintén fekete teniszki volt rajtam.
Lementünk a bérelt kocsihoz és elkértem a GPS-t, hogy beállítsam, hová is kell mennünk.

Pontosan negyvennyolc perc volt az odaút, a forgalmas város főutain keresztül, de megérkeztünk a hatalmas épület elé, ahol apu parkolót keresett, majd le is parkolt.
-Mond, hogy ez az amire gondolok.- maradt tátva a mellettem ülő Klaudia szája.
-A nyelvtanárral felhívtuk a recepciót és nagynehezen, de lebeszéltük velük a mai időpontot. Jóll nézzetek körül, mert lehet nemlessz több ilyen alkalmatok.- mosolyogtam és megfogtam Klaudia állát, hogy becsukjam a még mindig tátva maradt száját.
-Mi még mindig nemtudjuk, hogy mi ez.- szólalt meg mögöttem apu aki bámulta a magas építményt.
-Nyugalom, majd bent elmondják. Aztmondták, hogy tudnak angolul. Körbevezetnek minket.
Klaudiával kézenfogva és izgatottan sétáltunk be a bejáraton. A recepció fölött egy hatalmas tábla lógott, rajta a kely nevével.





-Jó napot kívánok! Cződör Kamilla vagyok, egy hónappal ezelőtt telefonáltunk.
-Ááh. Kamilla kisasszony. Jó napot kívánok, már vártuk önöket.- állt fel az öblös székben ülő nő és mélyen meghajolt, én is követtem a példáját.- A kolléganőm, majd körbekíséri magukat.- Mutat a mögötte ülő fiatal húszas évei elején járó lányra.
A lány feláll, kijön a recepció mögül és mélyen meghajol.
-Szép napot kívánok, MinHee a nevem. Én fogom önöket körbekísérni.- mosolyog.
-Kérem, tegezzen csak minket.- mosolygok visza.
-Rendben.- nevet fel megkönnyebülten. -Akkor menjünk.- emeli fel a kezét és elindul jobbra. 

-Bemutatom az YG Familyt.  . A YG Entrainment-et 1996-ban alapított. Jang Jong Sok.. A vállalatunk tehetségkutatással foglalkozik, de egyben az előadók menedzselését is végzi, valamint lemezkiadóként is funkcionál. Színészek menedzselésével is foglalkozik.- mondta betanultan a lány én pedig fordítottam a többieknek.- A K-pop olyan nemzetközileg is ismert előadóinak menedzsmentje és kiadója, mint a Big Bang, a 2NE1 vagy PSY. Gondolom ismerik őket.- nézett felénk mosolyogva.

-Igen, ismerjük őket, nagy rajongója vagyunk a Big Bang-nek és a 2NE1-nak.- vigyorogtunk a lányra  ami csak sétált lassan előre.
-Akkor gondolom tudják, hogy a napokban lessz, itt Szöulban Big Bang comback nagykoncert. A  VIP jegyesek pedig  készíthetnek velük fotót is.
-Természetesen tudjuk, mi is VIP jegyesek vagyunk.- mosolyogtunk egybe hárman.
-Ááh ez remek. Gratulállok, ha gondolják most is bemehetünk a fiúkhoz. Ha jólltudom mind itt vannak és próbálnak.
-Az nagy megtiszteltetés lenne, nagyon megköszönnénk.- dermedtem le
-A legfelső emeleten van a stúdió. Addig még van idő, még messéllek egy-két dolgot. Nos... Bevételforrás tekintetében a Big Bang a kiadó legsikeresebb előadója. A YG Entertainment 1996 óta több mint 140 stúdióalbumot és Középlemezt jelentetett meg, a dél-koreai szerzői jogvédelmi egyesületnél pedig 2014 októberével bezárólag 962 dal szerepel bejegyezve a nevére.A kiadó albumeladás szempontjából legsikeresebb előadója a Big Bang, 2012-ben a kiadó eladott albumainak 50%-át tette ki az együttes, a Big Bang vezérének, G-Dragon-nak a szólóalbuma pedig újabb 26%-át. PSY a Gangam Style sikere ellenére is csak 12%-át adta az eladott albumoknak. 2013-ban a YG legsikeresebb előadója G-Dragon volt csaknem 200 000 eladott albummal, őt Seungri követte 77 000 példánnyal. 2014-ben a legsikeresebb eladó a 2NE1 volt 56 000 eladott példánnyal, Taeyang és a Winner pedig egyenként 53 000 darabot adtak el albumaikból. Most pedig ahová befoglak vezetni titeket, az az YG fotógalériája, kérlek vigyázzatok. -mondta közbe bevezetett a jóll megvilágított terembe.
E gy hatalmas fal volt előttünk amin az YG hírességei szerepeltek, ezt a falat megkerülve egy teljesen fehér szoba lett látható, mindössze a parketta volt világosbarna és a fal fenti részén végigfutó piros neonlámpa. Több képet láttam a Big Bang, 2NE1 tagjairól és PSY-ről is.
Lassan végigmentünk a folyosókon, az egyiket követte a másik. Egyszer csak nagy nevetés. Klaudia majdnem elájult a látványtól, mikor én is a hangok felé fordultam rájöttem, hogy miért.
-C...CL.- maradt tátva a szája.
-Igen, látom nagy rajongója vagy. Az első alkalommal én is így reagáltam.- mondta mosolyogva MinHee és integetett a felénk közeledő 2NE1 tagjainak. - Sziasztok, már végeztetek is?
-Igen.- válaszolta Minzy. 

-Megkérhetnélek titeket?- és ránk mutatott.
-Ó...Hát persze.- válaszolta CL és hármunkra nézett.- Gondolom ismertek minket, legalábbis úgy néztek.- bólogattam vigyorogva.- És szeretnétek képet velünk?
-Igen, igen, igen. Igen.- hadarta a mellettem lecövekelt Klaudia.
Dara nagyot nevetett és úgy beálltak, hogy mi is elférjünk mellettük, közöttük. A szüleink lefotóztak és angolul megköszönték.
-MinHee, van nálad toll és papír?- nézett a fiatal lányra a kpop királynője.
Nem válaszolt csak mosolyogva áttnyújtotta a papírokat és a tollakat.
Mind alá írták a lapokat hármunk számára és az utolsóként aláíró CL egy idézetet is odaírt számunkra, majd elköszöntek és tovább nevetgélve elvonultak.
-Háááát... Ez váááv, volt.- szólalt meg elsőként Rebeka.- Mit írtak rá?- mutatta fel a lapját.
-Az Oh My Gawwddd. Ez egy gyakran használt mondása- olvastam fel hangosan, majd az enyémet is.- A  legjobbnak akivel találkoztam.
-Az enyémre pedig...- próbálkozott vele Klaudia is.- A legnagyobb rajongómnak. Jézusom, lássátok mit írt nekem?- maradt tátva a szája.- Soha többet nem mosom ki ezt a pólót... Láttátok? Bom és CL is hozzáért.- ámuldozott.
Mindenki nevetett rajta, főképp anyu és apu. MinHee csak a szája elé tette a kezét és halkan kuncogott.
A legfelső emelet felé tartva még több stúdiót, tánctermet és pihenőt bemutatott nekünk a lány, én és Klaudia fordítottunk. Már hallottuk az éneklést a Big Bang stúdiójából és megállva az ajtó előtt MinHee arra kért benn ünket, hogy vegyünk nagy levegőt mielőtt bemegyünk.
Egyszercsak a lány rámarkolt a kilincsre és két nagy kopogtatás után teljesen kitárta az ajtót és mi pedig tátott szájjal néztünk be.
Nem arra a látványra számítottam ami bent várt, így nemtehettem róla, de teli toroból nevetni kezdtünk. Én, Klaudia, Rebeka és MinHee.  Anyu és apu leültek a stúdióhoz legközelebbi folyosón lévő fotelba, hogy majd ott megvárnak miket.
Mikor feltárult az ajtó a négy adonisz szintén teli torokból nevetett mivel az ötödik, Daesung idióta pózban állt pólója kitömve egy piros párnával és szája körbefújva tejszínhabbal. Mikor meglátott minket  csak felénk fordult és mosolygott.
-Daesung, így kell üdvözölni a rajongóitokat?- vihogott MinHee.
Daesung bólogatva odajött hozzá és a habos képével puszit nyomott az arcára, a lánynak még ideje sem volt, hogy rájöjjön mit is akar tőla a nagy gyerek. Nevetve elhúződott a lánytól aki törölgette le az arcáról a tejszínhabot. Daesung kihasználta az alkalmat, hogy mi ott állunk mosolyogva és csodálkozva, így odajött. Egy újjal az arcához nyúlt és előbb Rebeka, Klaudia, majd az én arcomra is kent egy kis tejszínhabot. Mi csak álltunk és nevettünk, mindenkin. Seungri és GD már dobálta magát úgy vihogtak rajtunk és azon, hogy MinHee nagyot ütött Daesung vállýra mivel minket is összekoszolt.
-Semmi baj.- mondtam majd leszedtem az orromra kent habot.
-Fiúk, ők azért jöttek, hogy megnézzenek titeket, ti pedig terrorizáljátok őket. Ők is ottlesznek a VIP-sek között, szóval emlékezzetek majd rájuk és ott mindenki előtt majd jár nekik egy cuppanós puszi.- magyarázta mutatóujját felmutatva.
-Ugyan csak három lány vagyunk a sok közül, viszont szerencsések, mert ide is eljutottunk.
-Hová valósiak vagytok?- szólalt meg Seungri.
-Szlovákia.- válaszolta Rebeka, ő is sokat tanult már az alap szavak és kérdések közül.
-Gyertek, üljetek le.- mondta G-Dragon és a bőrfotelok felé mutatott.
-Kedves, váv... - vihogott MinHee.- Jó tudom, te mindig az vagy.
-Szépek vagytok.- mondta GD és mosolyogva mélyen a szemembe nézett. Természetesen az egész fejem belevörösödött abba ahogy nézett, de illedelmesen megköszönten és nevetve színpadiasan meghajoltam.
-Megjöttem, kezdjük fiúk, már csak pár nap. Jött be egy idősebb pasas, akit már láttam pár videójukban.
-Ohh elnézést, mi már megyünk is.- pattant fel MinHee és elköszönt.
-Akkor a koncerten találkozunk.- szólt utánnunk GD.
Hátranéztem rájuk és mosolyogva köszöntem el.
-Most, hogy már  a találka végére értünk és láttátok a 2NE1et és a Big Banget szeretnélek megajándékozni titeket egy kis semmiséggel.
Levezetett minket a  portáig és ő eltűnt egy ajtó mögött néhány percre, addig mi a találkozásról beszélgettünk, most hogy már így feloldódtunk az idegesség alól.
MinHee  három YGs szatyorral tért vissza és a kezünkbe nyomta azt.
-Örülök, hogy megismertelek titeket lányok. A koncerten pedig érezzétek jóll magatokat és bulizzatok helyettem is.- mondta és külön-külön csókot nyomott az arcunkra és integetve elköszönt.
Az egész sete erről a naprób beszéltünk, az utcákon sétálva, az étterembe új kajákat felfedezve, a parkban sétállgatás közben csak a 2NE1 és a Big Bang-el való találkozásról beszéltünk.
Még a szállodában is, szerintem mind a hárman beszéd közbe aludhattunk el.
Másnap fáradtan keltünk és tovább jártuk Szöul utcáít, boltjait, hogy felfedezhessük ezt a csodálatos várost.

Szöul, megjöttem (2.rész)

Nemsokkal leszállás előtt keltem, még sötét volt a gépen csak a légikisérők mászkáltak fel-alá az emberek között és az ébren lévőket kérdezgették, hogy nincs-e szükségük valamire. Egy hozzám is odajött mikor meglátta, hogy fent vagyok. Nem kértem semmit csak megkérdeztem, hogy mikor érünk oda. Másfél óra. volt. Mivel már nem tudtam visszaaludni és volt annyi fény a gépen, hogy olvasni tudjak. Kotorni kezdtem a táskámba és elővettem a szótáramat és tanulni kezdtem azokat a szavakat amiket még nem ismerek, vagy állandóan elfelejtek. Fél órán keresztül olvasgattam, tanulgattam a szavakat, kifejezéseket és mondatba téve halkan felmondtam őket. Erre a halk saját magammal való társalgásra kelt fel Klaudia.
-Te meg mi a fenét csinálsz?- nyöszörögte álmosan.
-Tanulok. Tudod.- mutattam fel a kezemben lévő szótárt.
-Jah, jó. Mikor szállunk már le? Fáj a fenekem.- panaszkodott.
-Nem csak neked.
-Kussoljatok.- vágta nekünk a kezét Rebeka
-Auuu... Te idióta ez fáj.- ütött vissza
-Barom.- zártam le ennyivel.
Ezek még egy percig veszekedtek majd fél órával a leszállás előtt mindenkit felkeltettek és elmondták, hogy mit kell tennünk. Összepakoltuk a k körülöttünk szétrakott dolgokat, könyvek, ásványvizes palackok, telefonok. és végigvártuk a leszállást.
Mint a felszállásnál a leszállásnál is végig fogtam a Klaudia kezét. Kimentünk a parkolóba és megkerestük az autó kölcsönzőt, ami nem is volt nagyon eldugva. Mivel értettek angolul így nem volt nehéz dolgom. Apu mindent elintézett maga, még szerencse, hogy tanult angolul.
-Add oda légyszíves a GPS-t.- kérte és anyu elő is kereste a táskájából. Jó én odamegyek a kocsival a reptér elé, ti menjetek vissza a cuccokért.
-Váh végre itt.- vigyorgott Klaudia.
-Végre. Csak húzzunk már mert elalszok.- búgta a legkisebb.
Megkerestük a cuccainkat, bepakoltuk az autóba és elindultunk a szállás felé.Egy hotelbe foglaltunk szállást. A recepciós már kevésbé tudott angolul így elővettem minden tudásomat és mosolyogva, illedelmesen elmondtam, hogy mi foglaltunk szobákat egy hónappal ezelőtt. Rám mosolygott kért egy kis időt, valamit pötyögött az előtte lévő gépbe. Mikor abbahagyta a pötyögést elmosolyodott és ránk nézett. A kulcsokért nyúlt, odaadta és elmondta, hogy hányas emeleten van a szobánk, majd jó pihenést kívánt. Nekünk volt két kettes ágy és a szülőknek külön egy kettes ágy egy másik szobában. Én és Klaudia egy ágyban foglaltunk helyet, Rebeka pedig külön. Öt körül lehetett így mindenki ruhástul zuhant be az ágyba és rögtön el is aludt, én még csatlakoztam a wi-fire és küldtem egy képet a legjobb barátnőmnek a Szöuli szálloda szobánk ablakából. Feltettem töltőre, beállítottam az ébresztőt és én is bezuhantam az ágyba.

Reggel fél kilenckor megszólalt az ébresztőm és én gyorsan kipattanva az ágyból, levettem a töltőről és az ablakba rohantam.
-Helló drágaságos, gyönyörűséges Szöul.- mondtam és csináltam pár fotót a napfénnyel megtöltött városról. -Hát ez csodálatos.
-Aha.- mondta mögüllem Klaudia.
-Megyek felkeltem anyuékat, te pedig kelcsd azt ott.- mutattam a még mélyen alvó húgunkra.
-Bazd, miért mindig enyém a nehezebb?- nyafogott. - Ez nem igazság.-hallotam mikor kirohantam a szobából és dübörögni kezdtem az anyuékén.
-Hali, siessetek, megyünk várost nézni, de előbb még lent vár minket a reggeli.
Mikor mindenki elkészült lementünk a hotel éttermébe és kerestünk egy asztalt, majd rendeltünk buktát.
A reggeli után lesétáltam a portára és megkérdeztem, hogy hová lehetne elmenni megnézni pár nagyobb Szöuli hírességet esetleg éttermet. A portás hölgy ajánlott is pár helyet, de így előre a tizenegy órakor induló buszt ajánlotta ami körbevisz a városon és ott bemutatják azt.
Be is fizettük ezt a szolgáltatást és el is vittek minket pár látványosabb helyre ahová majd elmegyünk autóval is, hogy belülről is megnézhessük.
Angolul magyarázott a fiatal mosolygós arcú manusz. Kedves volt, mindig megkérdezte, hogy mindenki érti-e, majd kedvességből mondott pár mondatot magyarul is. Mint kiderült épp most kezdte tanulni a magyart. Délután háromra végeztünk a túránkal és meg is kerestük azt a híres közeli éttermet amit a recepciós nőci ajánlott. Mindenkinek rendeltem egy tál rament amit nagy ízűen mindenki meg is evett, finom volt. Végül rendeltünk két tál ddeokbokki-t mivel én, Klaudia és apu is megakartuk kóstolni. Persze apuéból anyu, és a mienkéből Rebi is kóstolt, majd megdicsértük a finom ételeket, fizettünk és illedelmesen elköszöntünk. Egy kis gyalogos városnézésre indultunk.
Az első ajándékboltba be is mentünk. Természetesen mind a hármunknak lett egy I <3 SOUTH-KOREA és egy I <3 SEOUL pólója, a mamáméknak, körösztanyuéknak, barát nőknek hűttómágnest és képeslapot. Saját pénzből vettem magamnak egy I <3 SOUTH-KOREA feliratos fekete kispárnát is. Kilépve az üzletből beletömtem a táskámba a ben vásárolt dolgokat és tovább sétáltunk. Benéztünk pár múzeumba és az elsők között szerepelt az idegen nyelven lévő mozizás.
-Ezaaaaaz. Koreai nyelven mozisás. Jéah.- ugrándoztunk hárman egymás mellett.
Bementünk vettünk pár dolgot, játszadoztunk és bementünk a filmre. Mindenkinek tetszett, még annak is aki egy mukkot nem értett belle.
-Jó, és most merre is van a szálloda?- nézett anyu.
Előkaptam a városról készült térképemet amit a buszos srác adott mindegyikünknek.
-Hogyha jóll sszámolom fél óra gyalog út vissza, ha itt megyünk vissza a főutakon. Mivel így nem elég izgalmas magyünk a mellék utakon és az kb egy óra lessz.
Mindent jóll megnéztük az utakon fényképeztünk, beszélgettünk.
A szállodában csak felvittük a vacsorát a szobába és mindenki a saját szobajában kidőlt aludni. Mi Klaudiával még egy jódaragbig beszélgettünk.
-El sem tudom képzelni, hogy már csak négy nap és láthatjuk a Big Bang-et. El sem tudom képzelni, hogy mit fognak leművelni az itteni rajongók.
-Én sem. De az a legjobb, hogy mivel első koncert annak a 20 szerencsés embernek aki tudott VIP jegyet szerezni... azok fotózkodhatnak fevük. Csak képzeld el... Nem egész 20centire lessz tőled SeungRi vagy Taeyang.
-Vááááv....
Tovább már nem beszélgettünk csak álmodoztunk és fantáziáltunk.

Irány Dél-Korea (1.rész)

*Március 30*

El sem hiszem, hogy hová is készülünk... Előbbre hoztuk a nyaralást és már most március végén- április elején elutazunk Dél-Koreába. Egy egész évet vártunk a Big Bang comback-re, és most sikerül eljutnunk a legelső koncertjükre. A húgaim és én is kpop rajongók vagyunk. Egy csomót könyörögtünk, hogy hozzuk előbbre a kaliforniai utazásunkat, de Kalifornia helyett utazzunk el Dél-Koreába, pontosabban Szöulba, ahol fellép az az öt tagú banda akiket mi nagyon imádunk. Sokat kellett javítanunk az iskolában, segíteni otthon és persze gyűjteni, hogy saját pénzből kifizessük a VIP-s jegyeinket. Mi hárman már egy hete bepakoltuk a csomagjainkat és az indulást vártuk. Anyu természetesen mint mindig kipakoltatta velünk és átnézte, hogy mit viszünk.
-Anyu. Pakolj már el mert elfogjuk késni a gépet.- szólt Klaudia.
-Akkor elkéssük!- mondta és átnézte mindenki pakkját.
Természetesen rá vártunk, mint mindig. Mindenki ideges volt, hogy elkéssük a gépünket.
Egy órát utaztunk,mikor leparkoltunk a Pozsonyi reptér parkolójában már majdnem elaludtam.

 Az egész ki volt világítva és most, hogy először járok itt minden annyira nagy és csodálatos. Bementünk és míg átnézték a papírjainkat és útleveleinket mi addig átmentünk az ellenőrző pultokon és hátul kiadták a cuccainkat. Megmondták, hogy merre menjünk és már mentünk is. A jobb vállamon a laptop táskám lógott benne a legfontosabb dolgaimmal, kezemben a nagy gurulós bőröndöm amit az iskolába is hordok amikor visszajárok a kollégiumba. Bal kezemmel Klaudiáét szorítom, annyira izgulok.
-Ez fáj.- morog rám mérgesen.
-Jó, jó. Bocs, csak izgulok.- mosolyogtam rá.
-Tudom, én is. De nem szorítom el annyira a kezedet, hogy leessen. Szóval ne szorítsd.- néz előre.
-Bocs.



Egy női hang utasít mindenkit, hogy csatoljuk be az öveinket, mert öt perc múlva megkezdik a felszállást és kapcsoljuk ki minden elektronikus eszközünket, majd jó utazást kíván. Pontosan úgy történik mint ahogy azt mondták. Öt perc múlva  a gép elindul a kifutón majd egy perc múlva mikor felgyorsult, emelkedni kezd. Fura érzés, a fejemet hátranyomba tartom és mosolygok a mellettem ülő Klaudiára és a másik felén ülő Rebekára. Visszamosolyognak.
Klaudia ül mindenhol középen, mert Rebekával nem jövök ki túlságosan jól, így nem tudunk veszekedni se rendesen. Max csak Klaudián keresztül, de ilyen is csak ritkán van. Az első egy órában csak kifelé bámulunk a pici ablakocskán és néztük az egyre kisebb világító falukat, városokat, míg el nem hagytuk Szlovákiát. Klaudia elkezdett a táskájában turkálni és előhúzott egy kamerát.
-Te egy zseni vagy.- nevettem fel.
-Csak most jössz rá? Idióta.- nevet velem.
-Legalább nem egyedül.- csapok a vállára és nehezemre esik nem vihogni.
Egy csomót kameráztunk és fotózkodtunk. Nagyon élveztük az utat, kivéve, hogy hamar elzsibbadt a seggünk...
-Anyu, apu, Rebi.... Mindenki kidőlt, elaludt, csak mi vagyunk fent.- nevetett Klau.
-Kamerázd le őket is.- vinnyogtam a kezembe, hogy ne hallja meg senki.
Meg is tette, csinált róluk egy videót és mindenkiről külön jó pár képet.
-Hát ez vicces.- mosolygott míg visszanézte a képeket.
-Ah... Bár én arra leszek kíváncsi, hogy mennyire fogunk besülni a nyelvünkkel.- nevettem halkan.
-Szerintem megleszünk.- vonta meg a vállát.- Eddig a blogokat amiket elolvastunk a nagyját megértettük, szerintem megy a hangul és a koreai is. Ne parázz, te tudsz a legtöbbet, különórákra is jártál. Én nem. Szóval kuss.- csap egy csattanósat a combomra.- Álmos vagyok.
-Én is.
Ez volt az utolsó mondatom hozzá aznap. Fejemet a gép oldalának támasztottam és kinéztem az ablakon. Apró sárgás pöttyök voltak mindenhol. Városok, falvak voltak kivilágítva, csodálatos volt az egész. Csak bámultam és mosolyogtam az alattam elterülő csodálatosnak tűnő világra és hálát adtam az égnek, hogy eljutok Dél-Koreába, Szöulba. Csak néztem a tája és nem is tudom mikor, de elaludtam.